A világszerte terjedő influenzajárvány miatt több keresztény egyház is úgy döntött, feláldozza évszázados szokásait a higiénia oltárán.
Egyre több katolikus templomban üresek a szenteltvíztartók, és sok helyütt kézfertőtlenítő alkalmatosságokat szerelnek a padsorok végére: az új influenza és az ellene való védekezés tartja lázban a szent helyekért felelős egyházi személyeket (is). Egyetlen felekezet sem szereti, ha hívei - egészségüket féltve - hónapokra elmaradnak a közösségből, ezért kisebb-nagyobb engedményekkel és óvintézkedésekkel szinte mindent megtesznek azért, hogy a H1N1 elkerülje soraikat. Amerikai protestáns és katolikus közösségekben például hanyagolják a tradicionális - az isteni és testvéri békesség jeleként alkalmazott - üdvözlő kézfogást, ehelyett visszafogott fejbólintással fejezik ki egymás iránti pozitív érzéseiket.
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok" - hívja Krisztus az evangélium szavaival a bűnösöket és a lélekben erőtleneket, ám több egyházközségben a papok és a lelkészek inkább otthon maradásra buzdítják azokat, akiknek a járvány miatt fogyott el az erejük. Az anglikán egyházban már júliusban arra intette papjait Rowan Williams canterburyi érsek, hogy kerüljék a közös kehelyből ivás rituáléját. Ehelyett - szólt a főpapi tanács - alapos kézfertőtlenítés után a pap mártsa bele az ostyát a borba, majd adja azt a hívők kezébe. E tekintetben régi hagyományokat ápolnak az anglikánok: a 16. századi pestisjárvány idején született egyházi szabályzat szerint indokolt esetben akár szüneteltetni is lehet a szentség vételét. Némely londoni anglikán gyülekezet pedig akképpen veszi fel a harcot a vírussal, hogy kézfogás helyett megölelik egymást a hívek. Pedig Williams érsek - mintegy felülírva korábbi tanácsait - nemrégiben már azt üzente püspökeinek, hogy mivel sokan beoltatták magukat, és a járvány kevésbé pusztító, mint eredetileg gondolták, a brit egészségügyi minisztériummal való tanácskozás után úgy döntöttek, vissza lehet térni az áldozás hagyományos formájához.